26 éjszaka - Erotikus kalandok
8.
Csajozási és pasizási tanácsok
- Halleluja! - rikoltott Jarret Jourdemayne tiszteletes.
- Isten hozott a Fény Templomában, testvér! Heather nővérünk barátait mindig
szívesen látjuk. Éjjelnappal, testvérem, éjjelnappal!
- Izé, köszönöm - bólintottam, és elfojtottam magamban a késztetést, hogy
testvéremnek nevezzem, mert ehhez cseppnyi kedvet sem éreztem. Már volt egy
öcsém, és ez éppen elég volt nekem. Több mint elég. Csak azért mentem oda, hogy
megnézzem magamnak azt a férfit, aki elszipkázta tőlem Heathert. Méghozzá éppen
akkor, amikor már majdnem sikerült megtennem vele a következő lépést a fogadás
megnyerése, és ezzel Miss Greenglass káprázatos teste felé. Bár Heather még csak
a harmincas évei végén járt, özvegy volt. Méghozzá nagyon csinos özvegy, akire
néhai félje tekintélyes vagyont hagyott.
A pénze csak annyiban érdekelt, hogy
általa lehetőségem nyílt üzleti ügyekben találkozgatni vele. Így aztán lelkesen
udvarolgattam neki és vártam, hogy eljöjjön a lány ideje. Heather, bár nem volt
hűvös természetű, némiképp félénk típusnak tűnt, ami miatt gondos
előkészületeket igényelt. Finoman közeledtem felé, mialatt túljutottam Ednán,
Fern Forresteren és Graceen. A tökéletes időzítésből fakadóan pont a kellő
pillanatban érkezett el a teljes megadáshoz. És akkor váratlanul elkapta a
vallásos áhítat. Lázas izgalommal újságolta, hogy újjászületett. Valahogy
összeakadt Jarret Jourdemayne tiszteletessel, a Fény Templomának alapítójával és
főpapjával.
A tiszteletes karizmatikus egyénisége, szenvedélyes vallásossága, és
tiszta, átható tekintete magával ragadta a nőt. Arról lelkendezett, hogy
megnyílt a lelke és ezáltal beleköltözhetett a Szentlélek. Arra készült, hogy
maga is a Templom tagjává váljon. Úgy vélte, attól a perctől kezdve a hit, a
szellem, a tisztaság és személyesen maga Jourdemayne tiszteletes fogja vezérelni
a lépteit. Alapos okom volt haragudni Jarret tiszteletesre, továbbá gyanakodni,
hogy az egyházfit nem annyira Heather lelke, sokkal inkább a bankszámlája és
talán a teste érdekelte. Felvetettem Heathernek ezt a lehetőséget.
- Ó, Steven,
hogy vagy képes ilyesmire! - tiltakozott hevesen.
- A tiszteletes Isten embere!
- Emlékszel Jimmy Swaggartre? És Jim Bakkerre? Ez
a fickó is át fog verni, vagy talán valami rosszabbra is képes! Fogadd meg a
szavamat!
- Hogy mondhatsz ilyet? Még csak nem is ismered!
- Hát jó!
-
jelentettem ki.
- Találkozom vele, és megpróbálom kitalálni, hogy miféle ember. Mikor lesz a
következő istentisztelet?
- Eljössz egy igehirdetésre a Templomba? - tört ki
Heather.
- Hisz ez csodás, Steven! Lehet, hogy te magad is újjászületsz!
- Azt azért
kétlem - mordultam fel.
- Anyám azt mesélte, hogy az első születésem is elég nehezen ment. Szóval, így
jutottam odáig, hogy Jarret Jourdemayne tiszteletes a testvérének nevezett. Nem
csekély erőfeszítésembe telt, hogy végigüljem az igehirdetést. Elsősorban a két
fiatal lány érdekelt, akiket a tiszteletes „akolitusának” nevezett. Egyiküket
Szent Szűz Marthának, a másikat Hittel Áldott Marynek hívták. Bár mindketten
hófehér, bő, laza köntöst viseltek, láttam, hogy a testük olyan, mint egy
mennyei katedrális.
Éltem a gyanúval, hogy nem csak az oltár körüli teendők -
éneklés és a persely körbehordozása - elvégzésében állnak a tiszteletes
rendelkezésére. Azt terveztem, megtalálom a módját, hogyan leplezzem le a
tiszteletest, ha nem is a világ, de legalább Heather előtt. Azt reméltem, hogy
így megfeledkezik a lelke megmentéséről -, ami szerintem cseppet sem forgott
veszélyben -, és eszébe jut a teste gyönyöre. Meg persze az én testemé is.
Természetesen egyszerűbb lett volna keríteni egy másik H betűs nőt, de már túl
sok energiát fordítottam Heather elcsábítására.
Emellett kedveltem annyira, hogy
nem akartam végignézni, amint kihasználják. Ha a szexuális kizsákmányolással
kapcsolatos gyanúm igaz, csak várnom kell, amíg a tiszteletes közeledik felé.
Sejtelmem sem volt arról, hogy ez meddig várat magára. És persze arról sem, hogy
maga Heather hogyan reagálna: tetszene-e neki a dolog, vagy felháborodna. Azon
töprengtem, hogy hogyan lehetne lecsapni a tiszteletesre, amikor Szent Szűz
Martha nővér vagy Hittel Áldott Mary nővér körül kujtorog. A mise után, mialatt
Heather és a java részben nőkből álló tömeg a tiszteletes körül tolongott,
sikerült félre vonnom a két káprázatos szépségű lányt.
- Nagyon megindító volt
az istentisztelet - mosolyogtam rájuk. A tele perselyből ítélve nagyon
jövedelmező is.
- Meséljék már el nekem hölgyeim, hogy miképp jöttek össze… Szóval, hogyan
ismerkedtek meg a derék tiszteletessel? Kiderült, hogy testvérek - valódi
testvérek. A szüleik Jourdemayne követőiként élték le az életüket. Mindketten
áldottnak érezték magukat, amikor a lányaikat katolikussá tette az egyház
vezetője, és annak szentelték életüket, hogy Isten országát elhozzák az
emberiségnek. Martha tizenkilenc éves volt, Mary húsz. Martha fején barna haj
ékeskedett, Maryén aranybarna. Martha pokolian szexi volt, Mary még inkább.
Ösztönösen éreztem, hogy egyikük sem az az ártatlan virágszál, amit a hamvas arc
és a fehér köntös sugall.
- Bizonyára megéri ilyen fontos munkát végezni -
fondorkodtam.
- Önök és a tiszteletes nyilván igen közeli viszonyban állnak.
- Amilyen
közeliben csak lehet - mosolygott Mary.
- A tiszteletes csodálatos férfiú. És igen életerős - tette hozzá.
- Dacára a
korának - egészítette ki Martha.
- Maga is életerősnek tűnik! - mondta Maiy.
-
És fiatalabb - mondta Martha.
- De nem túl fiatal! - bólogatott Mary.
- Pont
megfelelő korban van - mosolygott Martha.
- Ó, igazán köszönöm - mondtam kissé
elgyengülve, és nyomban felvéstem az agyamba ezt a két pompás teremtést, hogy
felkeressem őket (vagy legalábbis egyiküket), amikor majd az M betűhöz érek.
Mivel immár teljesen biztos voltam abban, hogy a tiszteletes nem csak az M&M
lányok (máris így gondoltam rájuk) lelkével foglalkozik, meg kellett találnom a
módját, hogy ezt Heathernek is bebizonyítsam. Hirtelen eszembe villant Ginger
képe. Hűséges olvasóim nyilván emlékeznek rá, hogy Ginger egy „mindenre kapható”
hölgy volt, akivel utoljára Russel barátom házában volt szerencsém találkozni.
És persze arra is, hogy csábító, de üzleti alapokon nyugvó szolgáltatását
visszautasítottam Grace kevésbé közkézen forgó (bár, mint kiderült, szintén
költségekkel járó) bájaiért. Biztos voltam abban, hogy Ginger nem ellenkezik,
szívesen kiveszi a részét a tervezett hadműveletből. Magától értetődően tisztes
díjazás ellenében. Miután hazavittem Heathert és hazaértem, felhívtam Russelt,
hogy elkérjem tőle Ginger telefonszámát.
- Szóval megfogadtad a tanácsomat, mi?
- kuncogott Russel.
- Nagyon jól teszed! A kicsike tényleg ügyes!
- Ez remek. És hogy van Grace? -
kérdeztem álnokul.
- Bámulatosan! Az utóbbi időben nagyon élénk és vidám, bár
sejtelmem sincs, hogy miért. Felhívtam Gingert. Először azt hitte, hogy
megváltoztattam a nézeteimet, és mégis feliratkozom az ügyfelei listájára, de
miután elmagyaráztam neki hívásom igazi célját, nem csupán készségesen segített
a terv végrehajtásában, hanem saját ötleteivel is hozzájárult. Kiderült, hogy
korábbi lakótársa a kettejük szobáját elválasztó ajtóba beépített egy speciális
tükröt, amely csak az egyik irányba tükrözött, a másik irányba tökéletesen
átlátszó volt. így a kukkoló hajlamokkal megáldott ügyfelek figyelemmel
kísérhették, hogy mi folyik a másik szobában. Minden tökéletes volt. Ginger úgy
vélte, pompás mulatság lesz elcsábítani a tiszteletest - persze csak akkor, ha
meg tudunk állapodni a megfelelő díjazásban. Sikerült megállapodnunk. A
következő lépés az volt, hogy megkerestem Jourdemayne tiszteletest. A templomban
bukkantam rá. Elmeséltem neki, hogy ismerek egy ifjú hölgyet, aki nagyon
boldogtalan, és akire - véleményem szerint - jó hatással lenne a tiszteletes
vigasztalása.
- Halleluja, testvérem! - rikoltotta a pasas a képembe.
- Megvilágosodik egy újabb lélek! Dicsérjük az Urat!
- Igen, így van -
köhécseltem zavartan.
- A helyzet az, tiszteletes úr, hogy a szerencsétlen lány igen félénk és
visszahúzódó természetű. Fél felkeresni a fényt, amely, ahogy ön említette,
elhozza neki a megvilágosodást. De talán ez a fény elmehetne hozzá. Az jár a
fejemben, hogy talán lehetséges lenne, hogy ön meglátogassa, és akkor
megtapasztalhatná az ön… hitének erejét. Mivel a tiszteletes kissé kétkedve
fogadta a javaslatomat, ráerősítettem: - Tudja, a lány árva, és bár a szüleitől
komoly vagyont örökölt, nem hiszem… Ez hatott.
- Mi az, hogy „lehetséges lenne”,
testvérem! - ragyogott fel a tiszteletes.
- Nekem minden gyötrelmet megér, ha megmenthetek egy magányos, vergődő lelket a
sötétségtől! Csak mutasd az utat, testvér! Hanem a nők gyakran még a legjobban
felépített tervet is képesek tönkretenni. Eredetileg nem akartam beavatni
Heathert a részletekbe. Azt akartam, hogy jöjjön el velem Ginger lakására. Ennek
érdekében a lehető legfinomabb módon elmagyaráztam neki, hogy szeretném
megmutatni a tiszteletes jellemének számára eddig ismeretlen oldalát. Egyszerűen
elutasított.
- Sejtelmem sincs, miért akarod lerombolni előttem Jourdemayne
tiszteletes tekintélyét, Steven. Egy ilyen kitűnő, istenes ember! Ha ez valami
ostoba féltékenység, akkor igen méltatlan hozzád! Biztosíthatlak, hogy a
legteljesebb mértékben megbízom a tiszteletes jellemében és becsületében, és a
bizalmamat semmi sem képes megingatni. Nem, a világon sehová sem megyek veled,
semmilyen céllal. Sőt, valójában csodálkozom rajtad, Steven! Azt hittem rólad,
hogy jellemes férfi vagy! Úgy látszik, tévedtem. Hát, erről ennyit. De már
kifizettem Ginger gázsiját, és biztosra vettem, hogy nem szívesen adná vissza.
így aztán Heather nélkül jelentem meg a lakásán a megbeszélt időpontban, viszont
szereztem egy videokamerát. Ginger először tiltakozott, de gyorsan
újratárgyaltuk a tiszteletdíja összegét.
Ha meggondolom, mennyibe került nekem
ez a terv, azt kell mondjam, hogy Grace szinte ingyen állt a rendelkezésemre.
Ginger nem okozott problémát. Azt mondta a tiszteletesnek, hogy ő egy szánni
való bűnös, aztán ezt be is bizonyította neki. Méghozzá alaposan. A tiszteletes
kezdetben mindent megtett, hogy eltérítse a bűntől. Először Istenhez, majd
Jézushoz fohászkodott. Az igazat megvallva, még akkor is így tett, amikor Ginger
már javában gyakorolta rajta az egyik legmegátalkodottabb bűnét. Az egyházfi egy
óvatlan pillanatban megkeresztelte. Ez érdekes hatást váltott ki a lányból,
mivel Ginger a nyelve segítségével válaszolt. Keményre varázsolta a tiszteletes
férfiasságát, hogy kényelmesen beleereszkedhessen. A tiszteletes igen élénk
életerőről tett tanúbizonyságot, amikor megkísérelte kiűzni a lányból az
ördögöt. Bizonyára sikerülhetett neki, mert örömteli kiáltásait alighanem a
mennyekben is hallották… Felhívtam Heathert.
- Van egy felvételem, amit
szeretnék megmutatni neked. Azt hiszem, nagyon érdekesnek találnád.
- Már megint
Jourdemayne tiszteletesről szól a dal? - kérdezte gyanakodva.
- Steven, már megmondtam, én nem…
- Csak nézd meg! - kértem.
- Heather, ez az ember nem az, akinek hiszed. Ez a felvétel bizonyítja.
Megmutatja, amint…
- Nem érdekel! - jajdult fel Heather.
- Nem akarom tudni! Ó, Steven, miért vagy képtelen hagyni, hogy a dolgok a maguk
útján menjenek? Ó, istenem! Soha többé nem akarlak látni, Steven! Isten veled,
Steven!
- Én csak… - kezdtem volna magyarázkodni, de a telefon elnémult. Nagyon
dühös lettem. Valószínűleg örökre kiestem Heather kegyeiből, ráadásul nem volt
másik H betűs nő a láthatáron, és akkor még nem számoltam bele a rengeteg,
feleslegesen kidobott pénzt. De még a kezemben volt a felvétel, és egy dolgot
megtehettem: kilódítom Jarret tiszteletest az egyházi üzletből. Azonnal
elindultam a templom felé. Mire odaértem, némileg lehiggadtam.
- Ha akarom,
tönkretehetem magát ezzel a kazettával - mondtam a tiszteletesnek.
- De ahogy a dal is mondja, egész földi életünkben a csapdákat kerülgetjük.
Szóval, a felvétel nálam marad, ha maga megtesz valamit. Hagyja békén Heathert.
Felejtse el a pénzét és minden mást, ami vele kapcsolatos, különben a kazetta az
újságokhoz és a tévétársaságokhoz kerül. Rendben?
- Amit csak akar, testvérem -
mondta a tiszteletes.
- Isten útjai kifürkészhetetlenek. Ha akar ad, ha akar elvesz! Halleluja,
testvér!
- Nem vagyok a testvére! - mordultam rá. Miközben kifelé ballagtam a
templomból, a lépcsőn összetalálkoztam Szent Szűz Martha nővérrel. A fehér
köntös helyett ezúttal szoknyát és blúzt viselt, amiben még jobban kirajzolódott
isteni alakja.
- Helló! - mosolygott rám angyalian.
- Csak nem velem akart találkozni?
- Nos, tulajdonképpen a tiszteletessel volt
egy kis dolgom - mondtam -, de örülök, hogy látom! Mary merre jár?
- Otthon van
- mondta Martha és tetőtől-talpig végigmért.
- Szeretne találkozni vele? Biztos tetszene neki, ha meglátogatná.
-
Tulajdonképpen…
- Akár én is magával mehetek, hogy közösen szórakozzunk egyet. A
tiszteletes mindig élvezi az ilyen közös mókákat.
- Ebben biztos voltam, de khm…
Pillanatnyilag nem vagyok olyan kondícióban, mint általában. És, izé… Van némi
kötelezettségem, de ha a meghívás még egy-két hét múlva is érvényes, akkor…
-
Azt hittük, tetszünk magának - vonta össze a szemöldökét.
- Ó, persze, persze! -
mondtam sietve.
- De ez most rendkívüli helyzet. Nehéz lenne elmagyarázni, de mivel maguk M…
-
M? - ismételte incselkedve.
- Mit akar ez jelenteni?
- Úgy értem, hogy a nevük M betűvel kezdődik -
magyaráztam -, és…
- Nem azzal kezdődik - ingatta a fejét.
- Nem?
- Az enyém
például Sz-szel. Szent Szűz Martha.
- Igen, de én az igazi nevüket értem alatta.
Tudja…
- Ez az igazi nevem - mondta tömören.
- Tényleg?
- Úgy bizony. Tudja, a
szüléink nagyon vallásosak voltak. Ezekre az átkozott szent nevekre kereszteltek
minket.
- Úgy érti - egészen megdöbbentem -, hogy a húga tulajdonképpen…
-
Hittel Áldott Mary - bólintott Martha.
- Ez van a születési anyakönyvi kivonatán és minden iratában.
- Hát akkor:
halleluja! - rikkantottam boldogan. így aztán egy hosszú és gyönyörteli
enyelgést követően Hittel Áldott Mary nővér ruganyos és kéjvágyó teste elhozta
nekem a dicsőséget. A szívem mélyéig hálás voltam a szüleiknek, hogy ilyen
dicséretesen vallásos nevet adtak a lányaiknak, de még hálásabb voltam azért,
hogy a lányok nem vették komolyan a nagy ájtatoskodást. Mary tényleg megörült,
amikor meglátott, és bár mindketten sajnáltuk, hogy a nővére nem vesz részt a
találkozón, kimeríthetetlenül mohónak, leleményesnek és sportosnak bizonyult.
Fennállt a lehetőség, hogy tapasztalata a Jourdemayne tiszteletes társaságában
folytatott tanulmányokból eredt, de őszintén szólva kételkedtem ebben. Sokkal
valószínűbbnek tartottam, hogy a lány született tehetség. Hogy stílusosan
mondjam, isteni ajándék. Bizonyára így lehetett, mert mire befejeztük, sokkal
többet fohászkodtam, mint az utóbbi évek során összesen. Miután visszatértem az
irodába, összefoglaltam az eseményeket Miss Greenglassnek. Pontosan, az
időrendet szigorúan betartva meséltem a történéseket, és reméltem, hogy egyetlen
részletet sem felejtek ki.
- Isten útjai - fejeztem be a mesét -, néha csakugyan
kifürkészhetetlenek. Miss Greenglass szárazon közölte, hogy szerinte istennek
jobb dolga is akadna, mint hogy segít nekem megnyerni a fogadást. Erre azt
feleltem, hogy ezt azért nem venném biztosra. Aztán egy pillantást vetettem az
égre, és nem minden öröm nélkül megállapítottam, hogy már csak tizennyolc betű
van hátra.